Chip 1996 April/CHIP 1996 aprilis (CD06).zip/CHIP_CD06.ISO/hypertxt.arj/92/INTERJU.CD

Text File | 1995-09-14 | 11KB | 189 lines

      @V""Élni a lehetôségekkel"@N

      @VInterjú Riesenhuber német kutatásügyi miniszterrel@N

          A   németeknek   jó    esélyük   van   arra,    hogy   a
      mikrorendszer-technikában  egészen  elöl  legyenek.  Ezt   a
      véleményt   alapozza   meg   Heinz   Riesenhuber  szövetségi
      miniszter.
          @VCHIP:@N  A  mikroelektronikát ma  már  mindenki ismeri.  A
      mikrorendszer-technika  fogalma  viszont  még  alig  ismert.
      Mégis,  a   szakemberek  szerint   a  mikrorendszer-technika
      egyszer    legalább    olyan    fontos    lehet,    mint   a
      mikroelektronika. Ön is így látja ezt?
          @VRiesenhuber:@N  A  fogalom  viszonylag  tényleg  új,   azt
      hiszem,  nincs még  három éves  sem. Mi  alkottuk meg  annak
      idején  elôször  Németországban.  Ma  még  senki  sem  tudja
      pontosan megítélni, mi valósul meg belôle a piacokon.
          @VCHIP:@N Mi a jövôbemutató benne?
          @VRiesenhuber:@N  Elérhetô  vele  a  mechanikai   rendszerek
      integrálása  az   igen  kisméretû   komplett  adatfeldolgozó
      rendszerekbe. Tulajdonképpen  ez egy  stratégia, ami  minden
      mérnök álma volt: mozgó alkatrészek nélküli vagy csak  kevés
      mozgó  alkatrészt  tartalmazó  gép.  Ez  valóban forradalmat
      jelenthet      a      legkülönbözôbb      területeken,     a
      környezetvédelemtôl a gépgyártásig.
          @VCHIP:@N  Ön  szerint  már  ma  is  rendelkezünk  ezzel   a
      technikával,    és    a    mikrorendszer-technika   fogalmát
      Németország   vezette   be.   Az   következik   ebbôl,  hogy
      Németország ezen a téren  vezetô szerepet játszik, vagy  fog
      játszani?
          @VRiesenhuber:@N Nálunk ma mindenképpen jó helyzetben van  a
      tudomány. Azt,  hogy ez  a piacokon  hogyan fog jelentkezni,
      nem  könnyû  elôre   megmondani.  Japán  is   készített  egy
      megfelelô programot -- egyébként  sokkal késôbb mint mi.  Mi
      1990 februárjában kezdtük el, a MITI csak 1991 nyarán -- ami
      az  ilyen  technikák   esetében  hatalmas  idôelôny.   Ennek
      ellenére  tisztában  kell   lennünk  azzal,  hogy   Japán  a
      mikroelektronikában, és ezzel  egy sor más  technikában nagy
      szaktudással rendelkezik.
          @VCHIP:@N  Ez azt  jelenti, hogy  a japánok  megint  elôrébb
      lehetnek egy orrhosszal?
          @VRiesenhuber:@N Minden ilyen fejtegetésnél figyelembe  kell
      venni, hogy  egy dolog  a tudomány  állása, és  egy másik  a
      gyakorlati  megvalósítás  tempója.  És  ez  utóbbit tekintve
      Japán számos területen rendkívül  gyors szokott lenni. Mi  a
      mikrorendszer-technikában  az  utóbbi  években  egyértelmûen
      feljöttünk, termékeink  a piacon  gyorsabban és  pontosabban
      jelennek meg. Viszont  könnyelmûség volna lazítanunk  azért,
      mert bizonyos területeken élen  járunk. Ez ebben az  esetben
      halálos vétek lenne.
          @VCHIP:@N    Kiemelten   támogatják    az   ötletek    gyors
      megvalósítását?
          @VRiesenhuber:@N Igen,  határozottan. A  ""Hogyan gyorsítsuk
      az innovácót?" kérdésben  elvileg egyetértünk. Az  innováció
      szintje egy dolog, de fontosabb az innováció tempója. Hiszen
      csak akkor tehet  az ember szert  nagy haszonra, ha  az elsô
      újítók közé  tartozik, és  csak ekkor  képes finanszírozni a
      következô kutatási fázist.
          @VCHIP:@N Hogyan néz ez ki a támogatások gyakorlatában?
          @VRiesenhuber:@N Azt tapasztaltuk, hogy rendkívül sikeres  a
      következô elv alkalmazása:  mindenkinek tudnia kell,  hogy a
      programokat nagy összegekkel  támogatjuk, de azokat  már nem
      növeljük tovább, s csak korlátozott idô áll a  rendelkezésre
      a megvalósításhoz.
          @VCHIP:@N Tehát mozgósítják az ipart.
          @VRiesenhuber:@N A múltban gyakran elvárták a vállalatok  --
      közepes  nagyságúak  is --,  hogy  a programokat  egyszerûen
      meghosszabbítsuk, ha nagy a megrendelések száma. Ezután volt
      egy  olyan  tendencia,  hogy  egyesek  azt  mondták,  ha egy
      technika új és kockázatos, égesse meg vele az ujját  elôször
      a konkurensünk. Ez  késlekedés. Viszont, ha  mindenki tudja,
      hogy a rendelkezésre álló összeg ugyan nagy, de korlátozott,
      akkor mindenkinek igyekeznie kell, hogy kapjon belôle --  és
      a  mikrorendszer-technika  esetében  ezt  pontosan  így   is
      csináltuk.
          @VCHIP:@N Milyen eredménnyel?
          @VRiesenhuber:@N Mikrorendszer-technika programunk  esetében
      ez oda vezetett, hogy a kisegítô területekre szánt összegek,
      amelyekkel   egyszerûen   a   közepes   nagyságú  vállalatok
      prototípusfejlesztéseit   akartuk   támogatni,   már  tavaly
      márciusban elfogytak -- egy olyan program esetén, amely  még
      1993  végéig folyamatban  van. És  ez jó.  Mi nem  államilag
      akarunk  támogatni,  hanem  jelezni  akarjuk,  hogy mindenki
      tudja: itt történik valami.
          @VCHIP:@N Ennek viszont ellentmond az amerikai  tapasztalat.
      Hiszen ott a cégek hatalmas összegekkel rendelkeznek, így --
      eltúlozva  --  tetszôleges  ideig  kutathatnak  az   optimum
      megtalálása érdekében.
          @VRiesenhuber:@N De pontosan az optimum elérésében rejlik  a
      veszély.   Megalapozott    kritikát   hallani    például   a
      robottechnikánkkal kapcsolatban, mely szerint ez a  technika
      elônyös,  tulajdonképpen  túlságosan is  elônyös.  Ezért meg
      kell  néznünk, hogy  nincsen-e egy  a gyakorlathoz  közelebb
      álló  és  ugyanakkor  egyszerûbb,  nem  olyan  magas szintre
      tökéletesített technika. S ezt gyorsan kell tennünk.
          @VCHIP:@N Tehát mégis csak ellentmond a gyors megvalósítás a
      kiváló minôségnek.
          @VRiesenhuber:@N  Igen. Ezt  úgy lehet  áthidalni, hogy  azt
      mondjuk: törekednünk  kell a  kiváló minôségre,  de ennek  a
      gyakorlat számára fontossággal bíró minôségnek kell  lennie.
      Nem szabad, hogy ez  egy tudós becsvágya szerinti  absztrakt
      minôség legyen, hanem  egy vállalat becsvágyának  megfelelô,
      gyakorlati minôségnek kell lennie.
          @VCHIP:@N  Azt  jelenti   az  innovációgyorsítás,  hogy   az
      innovációkat a piacérettségig hajtjuk elôre, vagy csak  jobb
      alapkutatást jelent?
          @VRiesenhuber:@N  Ez  az állam  szerepének  kérdése. Egy  új
      megoldásnak  általában  el  kell  addig  jutnia,  amíg   nem
      rendelkezünk egy  olyan termékkel  vagy eljárással,  amely a
      piaci  konkurensekéhez  képest  sikeresebb.  Itt  csak  az a
      kérdés, hogy meddig támogathatja ezt az állam? Az egyik elem
      az alapkutatás.  Ebben az  államnak egyértelmûen  messzemenô
      felelôssége  van.   A  piaci   megvalósítás,  e   folyamatok
      meggyorsítása  tulajdonképpen a  vállalkozó felelôssége.  Én
      kutatás-  és  technológiaügyi   miniszter  vagyok.  Ezen   a
      területen nagyon kell arra  vigyázni, hogy a határon  meddig
      szabad elmenni.
          @VCHIP:@N Hol húzódik a határ?
          @VRiesenhuber:@N A programokat úgy kell kidolgoznunk, hogy a
      piac megélénkülhessen és megerôsödhessen, de a vállalkozókat
      ne  csábítsa  arra,  hogy  a  piac  helyett  az  állam  felé
      tekintgessenek.
          @VCHIP:@N     Hogyan      akadályozza     ezt      meg     a
      mikrorendszer-technika esetében?
          @VRiesenhuber:@N  Programjaink  rendszerint  három   elembôl
      épülnek     fel.     Elôször     egy    felhasználóorientált
      alapkutatásból,  amiben tudományos  intézetek és  vállalatok
      mûködnek   együtt.   E   kapcsolatokból   olyan   megoldások
      keletkeznek, amiket külön-külön  gyakran egyáltalán nem,  de
      legalábbis  nem  a szükséges  gyorsasággal  érnének el.  îgy
      jönnek  létre  azok   a  termékek,  amelyek   mindnyájunknak
      használnak.
          @VCHIP:@N És hogyan élénkíti ez a piacot?
          @VRiesenhuber:@N  Mindenki  tudja,  hogy  hazai  konkurensei
      ugyanazokkal   az   alapismeretekkel   rendelkeznek.   Tehát
      igyekeznie kell, hogy a  termékével hamarabb jelenjen meg  a
      piacon. A  második elemet  a kisegítô  programok képezik. Ez
      egy  általános  élénkítés, ami  a  termékek bürokráciamentes
      engedélyeztetésén keresztül valósul  meg. A harmadik  elem a
      szervezett technológiatranszfer.
          @VCHIP:@N Hogy néz ez ki?
          @VRiesenhuber:@N   Például  úgy,   hogy  olyan   központokat
      alakítunk  ki,  ahol az  ismereteket  gyártóktól függetlenül
      mutatjuk  be,  s  így  a  közepes  és  kis  vállalkozók   is
      információt  kapnak.  Méghozzá   nem  egy  elvontan   érvelô
      egyetemi tudóstól, hanem egy ""frontról jöttôl", aki azt  is
      tudja,  hogy egy  üzem hogyan  néz ki  belülrôl, és  hogy  a
      problémákat hogyan kell megoldani a gyakorlatban.
          @VCHIP:@N Németország több mint  egy évvel elôbb kezdett  el
      foglalkozni  a  mikrorendszer-technikával,  mint  Japán.  De
      ebbôl  csak  akkor  lesz pénz,  ha  termékek  is lesznek.  A
      japánok a  mikroelektronikában szerzett  elônyük révén  több
      termelési know-how-val rendelkeznek a mikrorendszer-technika
      számára is.
          @VRiesenhuber:@N A  mikrorendszer-technikában az  a helyzet,
      hogy a tudományos kutatás és a termékek megvalósítása szinte
      elválaszthatatlan egymástól. Egy  olyan területrôl van  szó,
      ahol a tudományt  már nem lehet  önmagában ûzni, hanem  csak
      egy bizonyos termék tudományát vagy technikáját.
          @VCHIP:@N Ön nagyon bizakodónak látszik. Milyen alapon?
          @VRiesenhuber:@N  Ismert, hogy  a mikrorendszer-technika  az
      érzékelôk, a  mikroelektronika és  a vezérlôk  kombinációja.
      Ezért  a legkülönbözôbb  piacokon jelenhet  meg. Nos,  a  mi
      gazdaságunk  ereje  a sokrétûségben,  a  nagyon sok  közepes
      nagyságú vállalatban rejlik, amelyek az alkalmas  termékeket
      nagyon  gyorsan  és céltudatosan  képesek  elôállítani --  a
      nagyvállalatoknál talán  elônyösebben, mert  azok a  súlyt a
      nagy sorozatokra helyezik. Természetesen lesznek tömegáruk a
      mikrorendszer-technikában  is.  De  én  azt  hiszem,  hogy a
      mikrorendszer-technika   bája   tulajdonképpen   az   egyedi
      termékek és projektek sokféleségében rejlik.
          @VCHIP:@N De van Németországnak know-how-ja is?
          @VRiesenhuber:@N Még valami más is egészen bizakodóvá  tesz.
      Szabadalmaink elemzése azt mutatja,  hogy a németek ereje  a
      technológiák kombinációjában rejlik. És pontosan ez az,  ami
      új  dimenzióban  tárja  elénk  a  mikrorendszer-technikát. A
      bonyolult problémák olyanfajta meglátásának képessége, amely
      a különféle  tudományokból és  technológiákból összerakja  a
      megfelelô  elemeket,  ez  eredményezi  a  közepes   nagyságú
      vállalatok magas színvonalát.
          @VCHIP:@N  Amit  mégiscsak  támogatnia  kell  egy gyakorlati
      tudománynak.
          @VRiesenhuber:@N A Fraunhofer  Társaság révén --  amelynek a
      felépítése  éppen  eszerint  van  kialakítva  --  a gazdaság
      rendelkezik  egy  erôs tudományos  partnerrel.  Ezért vagyok
      nagyon bizakodó. Csak élnünk kell a lehetôségekkel.

      @KG. Dick R. Grabowski@N